Szülni és születni életesemény

Szülővé születünk..

Szülővé születünk..

Mi van az elsőn túl?

A többedik szülés

2015. december 10. - Szülővé születünk

A külvilág gyakran úgy képzeli, hogy a második, többedik gyermekkel való várandósság már sima ügy, de ez koránt sincs mindig így. Sokaknak pont ez a nehezített pálya. A többedik várandósság sok anya számára kihívás, és mindezt izgalmasabbá teszi az a tény, hogy eközben egy kisebb-nagyobb gyermek már az életünk és a mindennapjaink része, és vele együtt kell végigjárni azt az utat, melynek végén a legújabb gyermekünkkel is találkozhatunk. Bár a folyamat már egyszer lezajlott, és biztosan élünk át ismerős testi-lelki történéseket, fontos tudni, hogy minden várandósság más és más, és van helye a kérdéseknek, bizonytalanságnak. Sőt!

brothers-457234_960_720.jpg

Hogy az első vagy a többedik gyermek várása a könnyebb, nehezebb, azt nem tisztünk eldönteni, viszont szeretnénk összegyűjteni néhány megfontolásra érdemes szempontot, ami a többedik várandósságra készülve fontos lehet.

A szülés a dúla szemében mindig egy ünnep, ahol a család van főszerepben. A várandósság testi-lelki folyamat, melynek során az anyuka testében növekedő baba éretté válik a megszületésre, az édesanya pedig az időszak végére készen áll arra, hogy a világra engedje a gyermekét. Ideális esetben a várandósság alatti változások segítik őt abban, hogy erre testileg és lelkileg is készen álljon. Nehéz lenne eldönteni, hogy mi a nagyobb változás, életünkben először anyává válni, vagy elképzelni és átélni, hogy az első gyermekünkön kívül valaki másnak (másoknak) is az anyukái leszünk.

Bár ekkor az anyának már sok dolog ismerős, fontos, hogy a készülődésre most is tudjon kellő időt szánni. Teljesen egyedi, hogy egy-egy kismamának mi jelenti a készülődést, de az mindenképpen sokat számít, ha van segítsége a várandósság heteiben, a szüléskor és később a gyermekágyban. Az első nehézség lehet épp magának a segítő személynek a megtalálása. Ez bizalmi kérdés.

A várandósság velejárója, hogy rengeteg dolog megmozdul bennünk a saját családunkkal, múltunkkal kapcsolatban. Lehetnek ezek a saját vagy a párunk szülői mintái, gyermekkori emlékek, elvárások és olykor sebek is. Nagy öröm, ha családon belül találunk bizalmi személyt, de nem létezik olyan szabály, ami szerint csak nagymama, nagypapa, nagynéni vigyázhat az első szülöttünkre. Ha ez számunkra nem a legélhetőbb megoldás, akkor bátran nézzünk körül a családon kívül!

Ha kórházban szülünk, mindenképpen el kell gondolkodnunk a nagyobb gyermekünk felügyeletének kérdésén, de otthonszülésnél is fontos, hogy legyen valaki, aki a tesónak szenteli a figyelmét, még akkor is, ha részese a folyamatnak a nagytesó. A kórházi szülésnél az apás szülés kapcsán lesz fontos kérdés, hogy ha mindketten ott vagyunk, akkor ki lesz a gyermekünkkel. Ha korábban csak az anya és az apa volt vele, nehéz lehet beletörődni, hogy most valakire majd rá kell bízniuk. Sokak számára viszont az is elképzelhetetlen, hogy az apa ne legyen bent  a gyermeke születésénél. Ilyenkor megváltás lehet valaki, akivel kölcsönös a bizalom, és az anya jó kezekben, örömben, biztonságban tudhatja vele a gyermekét, amíg ő életet ad a kistestvérnek.

Sok szüléskísérő szembesült már avval, hogy a test is reagált arra, amikor meglett ez a bizalmi személy, és befordultak babák, elindultak várva várt szülések. Jó esetben ő már jó ideje a család életének része, de ha nem, akkor is fontos, hogy kellően rugalmas legyen, és a nap bármely szakában rendelkezésre álljon, hiszen a szülés ideje és hossza nem tervezhető.

A kórházban tartózkodó anyának könnyíthet a helyzetén, ha elfogadja, hogy nem őt kell ekkor pótolni, hiszen ez nem is lenne lehetséges. Legyen ez inkább egy kaland, amiben a nagyobb gyermekének öröme telik! Nem lehet elvárni, hogy minden úgy történjen, mint az anya jelenlétében, megengedhető egy kis lazaság, egy kis cinkosság, amitől az anya nélkül töltött idő könnyedebbé válik. Jó, ha a tesó minderre már előre készülhet, ha a maga nyelvén átbeszéljük vele, hogy mi fog történni, és ha a saját szintjén a külön töltött időt is számon tudja tartani, akár a naptárban kiszínezett napok segítségével. Ha biztonságban vannak, és szeretetteljes légkörben, csodálatos módon, még a korábban anyukájuktól távol nem lévő gyermekek is remekül töltik ezt a pár napot, lenyűgöző gyermeki rugalmasságról tanúságot téve. Mi anyák, pedig jó, ha tudjuk, hogy ha nem működik a külön lét, saját felelősségre úgy is bármikor hazamehetünk.

A várandósság alatt is sokat segíthet, ha a nagyobb gyermekünkre vigyáz valaki, amíg a szükséges vizsgálatokra, találkozókra megyünk, vagy akár csak töltődünk, magunkkal foglalkozunk. Ha segít minket valaki, abban az a nagyon jó, hogy ő akkor is vigyázhat a gyermekünkre, amikor a párunkkal töltünk kettesben időt, vagy amikor a saját én-időnket éljük. Nem lehet elégszer elmondani, leírni, hogy mindkettő éltető és áldásos hatású.

A kisgyerekes lét fantasztikus időszak, de mindenképpen hiánygazdálkodás, amire készülni érdemes. Nem mi csinálunk rosszul valamit, ha úgy érezzük ennyi mindenre nem jut elég erőnk, energiánk. Ez egy természetéből adódóan erőforráshiányos időszak, amiben fontos, hogy tudjunk priorizálni, egyszerűsíteni, segítséget kérni és elfogadni. Nagyon sokat számíthat, ha mindeközben marad időnk saját magunkra, és egymásra. Ha már több gyermekünk van, hatalmas ajándék, ha van mód arra, hogy minden gyermekünkkel lehessünk kettesben is. Ilyenkor újraszövődnek a szálak, újraközeledhetünk, bizalmat építhetünk és kapcsolódhatunk. Mindezzel nem a másik/többi gyermekünket rekesztjük ki, hanem újból és újból könnyebbé tesszük a gyerekeink számára azt, hogy aztán az alomba visszatérve kiegyensúlyozottabban kapcsolódhassanak egymáshoz egy-egy anyával, apával való szeretet-töltés után.

ducks-686098_960_720.jpg

Mielőtt megszületik a második gyermekünk, jogos a félelem, hogy lehet-e több gyereket ugyanúgy szeretni. Képesek leszünk-e vajon majd megosztani a szeretetünket? Biztosan állítjuk, hogy az elképzelhetetlen elképzelhetővé válik majd. Megtapasztalhatjuk, hogy az anyai szeretet nem osztódik, hanem sokszorozódik. Egyedül az időnkkel kell majd ügyesen sáfárkodni.

Nem ugyanúgy kell szeretni a gyermekeinket, hiszen mások ők maguk is. Mindannyiukban lesz olyan, amit különösen kedvelünk, és olyan is, ami próbára tesz bennünket. Ezer szín és tapasztalás egymással egyenértékű, de nem egyforma anya-gyerek kapcsolatokban. Hogy ugyanannyira szeretjük őket, az nem kérdés. Nem is lehet másképp, hiszen az anyai, apai szeretet korlátlan, pont azért mert folyamatosan megújuló. 

 

Ui.: Várandósan szoptató anyák, jó, ha tudjátok, hogy szabad várandósan szoptatni. Ebben az időszakban még fontosabb, hogy a saját igényeitekre, testi érzeteitekre érzékenyen figyeljetek, és kettőtök (hármótok) összhangját megtaláljátok, de ha szeretnétek, szoptathattok bátran. Az elválasztás javaslata mögött megalapozott orvosi indoknak kell állnia, nem tévhiteknek, általánosságoknak. Ha kellemetlen a szoptatás, sok esetben első lépésként a korlátozással, és nem a hirtelen elválasztással érdemes próbálkozni. 

(Ennek a cikknek az első változatát a http://potanyu.hu-ra írtuk. Ott is jó szétnézni segítő, bébiszitter ügyben.)

A bejegyzés trackback címe:

https://szuloveszuletunk.blog.hu/api/trackback/id/tr398153312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása