Gyakran kérdeztek minket a légzésről, lazításról, lelki felkészülésről, és sokszor kérdezitek, hogy normális-e, hogy féltek.

Normális! A mi szemléletünk szerint amúgy sincs olyan érzés a várandósság alatt, amit nem szabadna érezni! Az érzésekkel nem vitatkozunk, és nem várjuk el, hogy egy várandós anya/apa mindig kiegyensúlyozott legyen, gyermekét minden pillanatban örömmel várva, lelkes és magabiztos készenlétben töltse ezeket a hónapokat. 

A félelem természetes jelenség a várandósság, vajúdás alatt. Evolúciós hagyomány, önvédelmi, biztonság növelési rekació. A változás velejárója. A külső forrás keltette félelmet fontos minimalizálni, és megteremteni azokat a külső körülményeket (helyszín, kísérők ), melyek leginkább szolgálják a mi biztonságunkat. Ha félünk, az jelezheti azt is, hogy nem a saját utunkon járunk. De van, hogy már mindent megtettünk, és még mindig kísérőnk a félelem, így a saját belső félelmeink, nehéz érzéseink kezelésére is jó, ha van eszközünk.

Sokszor a félelem elengedése is feladatként nyomja a vállunkat a szüléshez közeledvén, le akarjuk győzni a félelmünket, hiszen halljuk, olvassuk, hogy a félelem, fájdalom, feszültség kölcsönösen erősítik egymást, és naná, hogy nem akarjuk növelni a szülési fájdalmakat. Azt is tudjuk, hogy "„Mikor a félelem nincs jelen, a fájdalom is elmenekül." (M. F. Mongan).

Csapdába kerülhetünk, hiszen mi nem akarunk félni. Izgulunk, csalódunk amiatt, hogy félünk, és hogy ezzel ártunk magunknak és a babánknak, de úgy is érezhetjük, hogy nem mi irányítjuk a félelmünket, és az ezzel járó feszültség maga is nehezíti, hogy megszabaduljunk a félelemtől.

Akkor vajon hogyan tudnánk kitörni ebből az ördögi körből?

A félelem elfogadása, tudatosítása..és az ítéletmentesség 

 A. Beisser írt a változás paradoxonáról, vagyis arról, hogy "a változás akkor történik meg, amikor valaki azzá válik, aki, és nem akkor, amikor azzá akar válni, aki nem." ( Beisser élete azért inspiráló, mert tehetséges fiatal "titánként" lebénult, és mozdulatlanságban, fájdalomban, elkeseredésben töltött fekve éveket, majd életét boldog férjként, társasági emberként, elismert terapeutaként fejezte be évtizdekkel később. Szóval sokat tapasztalt arról, hogy a legnehezebb helyzetből a helyzet elfogadásával hogyan lehet növekedve kikerülni.)

Ez szép és jó, de mit csinájak?

Tudjuk, hogy rengetegen vagytok, akiknek ez a kérdéskör is egy a sok közül, ami érdekesnek tűnik, aminek jó lenne utánanézni, de nincs rá idő a sok egyéb mellett, ahogy sokan vagytok, akik előttünk jártok önismeretben, meditációban, elfogadásban.

Azt gondoltuk, hogy a kicsiből, egyszerűből, megvalósíthatóból indulunk úgy, hogy a saját kompetencia határainkat se feszegessük. Meg szeretnénk mutatni, hogy van olyan gyakorlat, amihez elegendőek vagytok ti magatok, a saját testetek, és hogy van, amit elkezdhettek gyakorolni akkor is, ha csak napi pár percetek van, és akkor is, ha még sosem foglalkoztatok relaxációval, meditációval, vagy azt gondoljátok, hogy ez az egész nem a ti világotok.

Ehhez segítségünkre lesz Anna Black remek könyve, a Tudatos Jelenlét című könyv. 

A tudatos jelenlét

A tudatos jelenlét, mindfulness, lényege, hogy szándékosan, ítélkezés mentesen figyelünk mindarra, amit tapasztalunk - akkor, amikor történik, valamint észrevesszük, mi történik a testünkben és hol. Tudatosítjuk érzelmeinket, és a bennünk megfogalmazódó mondatokat, gondolatokat, történeteket.

Mit nyerhetünk vele? 
Az élmények ítélkezésmentes, nyitott megélésének – a tudatos jelenlétnek – számos pozitív testi és lelki hatása van: enyhíti az átélt stressz intenzitását, megerősíti az immunvédelmet, elviselhetőbbé teszi a krónikus fájdalmat, csökkenti a vérnyomást és a szív- és érrendszeri betegségek valószínűségét. Azok, akik gyakrabban élik meg a tudatos jelenlétet, sokkal elégedettebbek az életükkel, magasabb az önbecsülésük, valamint elfogadóbbak önmagukkal és másokkal szemben. A jelenre irányított figyelem segít megakadályozni, hogy elménk negatív kimenetelű történetek szövésébe kezdjen, így csökken a depresszió, a szorongásos problémák kialakulásának veszélye, és javul a figyelmi kapacitásunk.

Dr. Szondy Máté klinikai szakpszichológus 

http://www.nlcafe.hu/eletmod/20121002/mindfulness/

Szülésfelkészítőként azért is fordítjuk figyelmünket a tudatos jelenlét felé, mert végtelenül egyszerű, és mert eszköze a saját testünk, de áldásos hatását a lélekre is kifejti. Az ítéletmentességet azért emeljük ki, mert sokszor meséltek arról, hogy milyen megerőltető a külső elvárásoknak megfelelni, és mennyire utáljátok, hogy mindenkinek van véleménye a várandósságotokról, a szülésről, a gyereknevelésről. De vajon Ti magatok hogy vagytok evvel? Megajándékozzátok magatokat avval, hogy nem ítélkeztek az érzéseitek, gondolataitok felett? :)

Sokszor írtunk már arról, hogy a várandósság, szülés, vajúdás testi-lelki folyamat.

A két szintér egymástól elválaszthatatlan, és egymásra ható. Nem gondoljuk, hogy mindenkinek guruvá kell válnia a várandóssága alatt, de abban biztosak vagyunk, hogy a magunkra fordított figyelem sokszorosan megtérül (és abban is, hogy ez az anyai túlélés és a gyerekeink jóllétének egyik legfőbb eszköze).

A mindfulness elvei és a tulajdonságok, amik segítik a gyakorlást, mind olyanok, amik a szülői lét egészét is megkönnyítik majd. A nyitottság, a kíváncsiság, az elengedés, a bizalom, az ítélkezésmentesség, a praktikum és annak tudata, hogy felelősek vagyunk saját magunkért, mind támogatnak minket anyaként, apaként.

Stresszcsökkentő technika

A tudatos jelenlét jó eszköz arra, hogy csillapító választ adjunk a stresszreakciókra. Aki járt már az előadásainkon, az hallhatott róla, hogy milyen fontos, hogy a szülés ideje alatt is tudjunk tenni azért, hogy a stressz hatásait csökkentsük. A mindennapokban is őrizzük régi életmentő eszközünket, ami a veszély érzetének hatására bekapcsol. Harcolj, vagy menekülj!- küldi agyunk az üzenetét. Ekkor a létfontosságú szerveinkhez áramlik az oxigéndús vér, a szívverés felgyorsul és adrenalin termelődik. A szülésnél is van helye az adrenalinnak, és a jó fajta stressznek, ami kicsit felturbóz minket, de jó, ha segíteni tudjuk a testünket abban, hogy a szülést végrehajtó szervünkre koncentrálhasson a menekülés helyett. Jó, ha az érdemi munkát, az összehúzódásokat, végző segítőnk, a méhünk kaphatja a figyelmet, és jó, ha a hormonrendszerünk is tud  bennünket támogatni. 

Sokat lehet tenni azért, hogy minél kevesebb zavaró tényezővel szembesüljünk a vajúdás óráiban, és azért is, hogy a minket leginkább támogató közegben szülhessünk, de mindemellett felvértezhetjük magunkat olyan eszközökkel, amik támogatnak minket abban, hogy visszaszerezzük az irányítást a gondolataink, érzéseink, testi történéseink felett. A pillanatot átélni, megélni maga teljességében mindig jó, de hatalmas ajándék, ha a saját szülésünk az az esemény, melynél valóban jelen vagyunk, és az még jobb, ha a saját cikázó gondolataink sem akadályoznak mindebben, és vissza tudjuk venni az irányítást, vagy épp az, ha bele tudjuk engedni magunkat a folyamatokba.

 De hogy is lássunk hozzá? Mit is kezdjünk a testünkkel? 

 Régi tapasztalat, hogy a légzésünk sokat segíthet a vajúdás alatt. Most nem arról szeretnénk írni, hogy hogy "kell" lélegezni, hanem azt szeretnénk kiemelni, hogy a légzésre fordított figyelem jó eszköze önmagunk megnyugtatásának és a testünk érzékelésének. Sokszor mesélünk arról, hogy az anyák a szülés alatt meg tudják találni azt a testhelyzetet, amivel segítik a baba könnyebb mozgását, haladását, de azt is tudjuk, hogy ez nem akkor történik meg, amikor az anya zaklatott. Ha pánikba esünk, megijedünk, szorongunk, sokszor jól jön egy egyszerű eszköz, amivel leföldelhetjük, megnyugtathatjuk  magunkat.

Anna Black is az első gyakorlatok közt ír a légzésről, mintegy belépő gyakorlatként kezeli. A légzésre hangolódással bármikor kísérletezhetünk, és ráadásul senki sem fogja észrevenni, mivel foglalatoskodunk, ami a szégyenlősebbeknek, hosszan irodában ülőknek lehet segítség. Ha valaki mégis komolyabban szeretné mindezt venni, kereshet egy nyugodt helyet, és rászánhat öt percet is nyugodtan ülve, fekve a légzésre hangolódásra. A figyelem minősége fontosabb, mint a gyakorlat hossza, olvashatjuk a gyakorlat leírásánál.

Gyakorlat

 

Először kiválasztjuk azt a testrészünket, ahol a legerősebben érezzük a légzésünket - ilyen például a has, a mellkas, az orr és a száj-, s a légzőgyakorlat közben mindig erre irányítjuk a figyelmünket. Ha nehezen találunk ilyen helyet, tegyük az egyik kezünket a mellkasunkra, hogy érezzük a légzés lüktetését. Aztán a légzés érzeteire figyelünk- ami más, mint a lélegzésre gondolni. Érezzük, ahogy belégzéskor tágul a mellkasunk és emelkedik a hasunk...kilégzéskor pedig szűkül a mellkasunk és lelapul a hasunk. 

 

Fontos!

 

Legyünk együtt minden belélegzés teljes hosszával és minden kilégzés teljes hosszával. Ha elkalandozunk (ami megtörténik), tereljük vissza a figyelmünket a légzésre és folytassuk.

 

Anna Black:Tudatos Jelenlét, 36. oldal

Fontos tudnotok, hogy nem kell megváltoztatni a légzéseteket egy ilyen gyakorlatnál, és nem kell elérni a megvilágosodást vagy gondolat mentességet. Nem cél, hogy lassan vagy meghatározott ütemben lélegezzetek. A cél, hogy megfigyeljétek a lélegzéseteket, a testi érzeteiteket, és a légzésre fordított figyelem percei kikapcsoljanak benneteket, és pár percre elfeledhessétek, ami körülvesz, vagy ami épp őrülten foglalkoztat. Ilyenkor persze elterelődhet a figyelmetek, ami nem baj! Tudatosítsátok, hogy elkalandoztatok, és térjetek vissza a légzés megfigyeléséhez. Jöhetnek, mehetnek a gondolatok, amik nem rosszak vagy jók. A mindfulness ítélkezés mentessége pont azt az ajándékot adhatja nekünk, hogy elfogadjuk, hogy a gondolataink, félelmeink nem mi magunk vagyunk. Ezek csak mondatok, ötletek, aggályok, tervek, ötletek, elvárások, vágyak, amiket egy pár percre félre lehet tenni, és amiket persze érdemes később akár megosztani valakivel, aki élvezi a bizalmatokat. Akár velünk az ingyenes Birth Cafén.