"Ideje lenne a “rutint” átalakítani, a régi rossz beidegződéseket elengedni és tekintettel lenni a szülő nőkre, a betegjogokra.Jogunk van ugyanis dönteni. Akkor is, ha egy másik embert hozunk épp a világra. Jogunk van dönteni arról is, hogy mit tehetnek a testünkkel eközben, mert felnőtt emberek vagyunk. Anyaként, kismamaként is. Szülés közben is." - írta tegnap a Feminfo.
Katalin mosolyán, a gátmetszésen, a korszerűtlen protokollon, az egészségügyi törvényben biztosított jogainkon túl, jó lenne, ha végre a kisbabákról is beszélnénk!
forrás:http://ashleyyvonnephotography.com/
Ha az ellátás emberséges, nőközpontú és evidencia alapú, abban talán nem is az a legjobb, hogy nem érezzük magunkat szülés után megalázva, traumatizálva, és nem is a szülés utáni “Megcsináltam!” érzés a legszuperebb, hanem az, hogy ideális körülmények között találkozhatunk életünkben először anyaként és apaként a kisbabánkkal, és mindez kihat a későbbi közös életünkre, anyai önértékelésünkre. Tehát ilyenkor az ellátás családbarát.
Mi emberek, anyák, apák, babák egész egyszerűen úgy vagyunk összerakva, hogy a szülés utáni percek az életünkben kitüntetett jelentőséggel bínak. Ilyenkor rendkívül éberek, energikusak vagyunk, minden figyelmünkkel egymásra koncentrálunk, és a saját oxitocin hormonjaink által is segítve, ha hagynak, mindezt örömben, szeretetben tesszük. Bevésődünk egymásnak, és kötődni kezdünk (folytatjuk). Jól megalapozva mindevvel a későbbi utódgondozást, szoptatást, szülői szerepet.
Ideális esetben. Ha van ehhez erőnk.
Bár korrekciós lehetőségek mindig vannak, abban szinte minden "tábor" egyetért, hogy fontos a legjobb életkezdetet biztosítani a gyerekeknek. De ritkán látjuk az összefüggéseket!
Itthon is népszerűek a Bababarát kórházak, és a szülésre készülő párok is gyakran jelzik, hogy bár sokmindenben rugalmasak, vagy akár bizonytalanok, de az biztos, hogy a kisbabájuknak a legjobbat szeretnék, és ezért már mernek, tudnak is tenni. A Bababarát Kórház Kezdeményezést 1991-ben indította útjára az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az UNICEF-fel közösen, felismerve azt, hogy a szoptatás későbbi kimenetelére jelentős befolyással van az, hogy mi történik a kórházban a szülést követő első napokban.
"A Kezdeményezés célja, hogy a legjobb életkezdetet biztosítsa minden újszülött számára azáltal, hogy olyan környezetet teremt a szülészeti intézményekben, amely a szoptatást normaként támogatja." Az általuk kidolgozott 10 lépéses folyamat biztosítja, hogy az ellátás bababaráttá váljon.
Nem mi mondjuk először, mégsem halljuk elégszer annak egyértelműsítését, hogy nincs bababarát ellátás anyabarátság nélkül!
Nézzük például a Babarát kezdeményezés negyedik lépését:
"Az újszülötteket születésük után azonnal bőrkontaktusba helyezik az édesanyjukkal legalább egy óra időtartamra, és bátorítják az anyákat, hogy figyeljék kisbabájuk jelzéseit, mikor áll készen a szopásra. Segítséget nyújtanak, ha szükséges.”
Szép, gyönönyörű, ahogy a kisbabát a születése után azonnal a mamája hasára teszik, és ahogy a hosszú bőrkontaktussal van idő megérkezni ebbe az új szerepbe mindkettőjüknek. A legjobb ebben, hogy minden a kisbaba agytörzsébe van programozva, így különösebb teendője nincs az anyának, csak nézni, várni, tartani. A baba minden egyebet megold. Nem kell, hogy rózsaszín legyen ez a pillanat, nem kell, hogy azonnal szeresse anya a gyermekét. Elég, ha magát adja. Írtuk már, hogy a rengeteg dolgot, amit a baba a születése után tud, tényleg mind azért tudja, hogy az anya közelségét biztosítsa.
Amit pedig az anyai test biztosít ingerként, pont az kell az újszülött fejlődéséhez.
Mindez szépen hangzik, de aki már látott hosszan varrt gátmetszést, vagy olyan anyát, akinek a szülése a nem megfelelő szüléskísérés miatt lett megerőltetőbb, az tudja, hogy a bababarátság a szülés alatti ellátással kezdődik. Sőt, a várandósgondozással.
A legjobb szándék ellenére is könnyen darabokra hull minden akkor, ha a hason pihegő baba útban van a varrást végző orvosnak. Érthető is, hogy ő szeretné a varrás folyamatát legjobb tudása szerint végrehajtani, a szükséges időt és a szükséges körülményeket megadva a folyamatnak. A nőtől sem elvárható, hogy teljes figyelemmel, angyali odaadással szentelje magát a kisbabájának, míg a lábát szétterpesztve várja a varrás végét, netán tűri fájdalmát. Vajon meg lehet reformálni az újszülött ellátást, amíg nem változik a szülészeti ellátás? Szétválasztható-e a kettő egyáltalán?
És igen, van olyan eset, amikor be kell avatkozni. Van, amikor vágást kell ejteni, van, amikor egészségügyi okok miatt szeparálódik anya és babája. De minden más esetben legyen szempont az, hogy védjük az első találkozás zavartalanságát!
Hogy a végszó reményteljes legyen, nézzétek meg ezt a jó kis videót, aminek az első perceiben láthatjuk, hogy egy császármetszés után is lehet azonnal bőrkontaktusban anya és babája, és ez nagyon-nagyon sokat jelent.
fotó : http://ashleyyvonnephotography.com/2015/02/beautiful-birth-photo-session-gallery-in-tampa/
